Citáló (innen):"A szerencse nem egy jelenség, hanem egy alternatíva. Az élet elém tár egy helyzetet, az máris alternatíva. Eldönthetem, hogy vállalom-e, s ha a döntésem jó, szerencsém van, ha rossz, akkor pechem."
Nem titkolom, hogy a magyar televíziózásban kedvenc figurám Vitray Tamás, bár koromnál fogva csak pályafutása végének lehettem tanúja. Mindenesetre azt azok is elismerik, akik emberként nem szeretik őt, hogy megkerülhetetlen személyisége a magyar médiának, és rengeteg nívós műsor köthető a nevéhez.
Fontos, hogy itt vagyokVitray az egyik szilveszteri rádió- (és tévé-) kabaréban (talán a nyolcvanas évek elején) énekele zongorakíséretre azt a dalt, amelynek a rovat címe a refrénje - természetesen nem volt mentes az iróniától, de azzal a legnagyobb tisztelői sem vádolhatják a "Tanár Urat", hogy túlzottan (ál)szerény lenne, pontosan tisztában van a magyar médiatörténetben betöltött szerepével - ahogy mondani szokta, ő egy cölöp, amibe lehet kapaszkodni, de ugyanúgy el is lehet tőle rugaszkodni.
Vitray a Csak ülök és mesélekben
Pályafutását sportriporterként kezdte és fejezte be a televíziónál, de amellett, hogy a sport végigkísérte tévés életét, nagyon sok mindenben próbálhatta ki magát, megalkotta, meghonosította illetve egyedi módon csiszolta a tévés riport, a mélyinterjú, a tévéshow, a vetélkedők műfajait Magyarországon, vezetett politikai műsorokat este (A Hét), és reggel (Nap-Kelte, ami csak nevében azonos a maival, akkor még nem droidok beszélgettek droidokkal a droid nézőknek...), legendás műsorokat alapított (például a Kapcsoltam, a Csak ülök és mesélek, vagy az Ötszemközt nem valószínű, hogy a közeljövőben feledésbe merül), de többször szerepelt a kabaréban, s legutóbb még az úszó-európabajnokság hangulatfelelőse-moderátora is volt. Ezek mellett időről időre írt könyveket is, amelyek élvezetes stílusban ismertették meg a világot az olvasóval, és mint hivatásos sportrajongó, nemcsak az olimpiák-világbajnokságok hátterét mutatta be, hanem az adott országok kultúráját, mindennapjait is.
Munkáját minden lehetséges módon elismerték, 2005-ben a Kossuth-díjat is megkapta, miután 2004-ben sajnos úgy tűnik, végleg elbúcsúzott a sportközvetítésektől az athéni olimpia kajak-kenu versenyeinek végén. Mert ő mindig is sportriporternek tartotta magát elsősorban, sosem lett hűtlen a mesterséghez, és a sporttól máig nem távolodott el.
Vitray Tamás ma a Nemzeti Sporthivatal elnöke, ebben a tisztségében aktívan dolgozik, emellett nemrég fejezte be 50 részes portéfilmsorozatának vetítését az MTV, és megnyilatkozásai alapján még egy könyv elkészítésével adós, amely a Fogam fehérje munkacímen fut. A képernyőn is fel lehet fedezni időről időre, hiszen a legtöbb felkérést elfogadja, mondván ha rossz is lesz az interjú, az már nem az ő hibája...