A négy nagy magyar politikai napilap március 10. hétfői számát lapozom át a következőkben - ehhez invitálom virtuálisan nyájas olvasóimat. Ne cécózzunk, csapjunk rögtön a lecsóba!
Magyar Hírlap
Végül is pozitív, hogy Széles Gábor alkalmazottjai nem is törekednek az objektivitás látszatára, a címlapon ez fogad minket öles bötűkkel: "Az igenek millióié a jövő" - előttem a kép, amint a főszerk örömmel telt szívvel karjaiba zárja az újságolvasót, de inkább hagyjuk is ezt, és csússzunk a címlapkép alatti képaláíráshoz: "Nem hagyták a templomot és az iskolát. Jöhet a jövő." A helyes megfejtő jutalma 900 forintnyi vizitdíj-számla.
Ezek után még a címlapon leírják a lényeget, citálják Ádert, meg egy politológust, aki elszakérti, hogy Gyurcsánynak mennie kell, a Fidesznek meg "a kormányzásra kell felkészülnie". Minden párttól idéznek még egy-egy nyilatkozatot, külön szívatva kicsit Horn Gábort (na nem mintha nem érdemelné meg).
A belső oldalakon kérdezik az utca emberét (persze csak igen-szavazókat mutatnak be, egyikük még pirospontért Keresztes Ildikót is idéz), és Eperjes Károlyt, akit képen is megmutatnak a szépre éhes olvasónak.
Szerkesztőségi cikk: a kormánytól "az eredménynek megfelelő" cselekvést vár el az MH, miután szidta őket még egy kicsit.
A hírek csúcspontja azonban a negyedik oldalon fogad minket, "A vasárnapi útravaló" címmel. A szerző megkapó őszinteséggel rúg egy hatalmasat a papokba (bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a fő cél), mikor egy sződi voksolót idéz: "A miséről jöttem, az ott elhangzottak az életünk legtöbb dolgára illenek. Az egyiptomi hét kövér és hét sovány esztendőről szóló példabeszéd a jelenünkre. (...) Ami pedig az ingyenes felsőoktatást illeti, nekünk az egyetem anyagilag még akkor is nehéz volt, ha nem kellett tandíjat fizetni." Hahh, csak nem a szavazásra utalt a pap? Hagyjuk lebegőben a kérdést, olvassuk tovább a cikket, mert meglátjuk, hogy míg az anonimitásra vágyó igen-szavazók nem adják nevüket, az ugyanilyen nem-szavazók "nevesincsek". Egyúttal dögöljenek is meg szerintem...
A vélemény rovatban Végh Attila "költő-publicista" idéz nekünk egy kis Mein Kampfot, persze a kormánypártokra vonatkoztatja, mindenesetre becsüljük meg, hogy vannak még köztünk klasszikus műveltségű polgárok. Nem állom meg, hogy még egy mondatát ne idézzem: azzal zár, hogy "Mindegy, hogy gőzfürdő-létünk az eltunyult fogyasztói disznóember, a kiábrándult gondolkodó vagy az önmagát mindennek fölé képzelő entellektüel léte. Aki a gőzben ül, azzal bármit meg lehet csinálni." Nietzsche elbújdoshat.
Kocsis L. József Mihály főszerk eztán kínosan gáz szóviccek közepette rúgdossa meg a szadeszt Kovács Pisti kapcsán (csak néhány példa: "kór vengerCIA" "papíron - papíáron"). Azt hiszem, minden személyes ellenszenvem ellenére megkockáztathatom, hogy ez objektíve is egy szar cikk. Nem vicces, semmiről sem szól, süt róla, hogy a szerző élvezkedik "győzelmében", és hogy az amúgy is két vállon fekvő szadit tovább püfölheti (mellesleg meg is érdemlik, de akkor legalább legyen mögötte újságírói teljesítmény - így minden hatása elvész).
Szegény Makai József is írt egy cikket, akinek ebben az új Magyar Hírlapban nagyon-nagyon a sorok között kell üzennie.
A tévéműsorok közül ajánlják nekünk a Mátrixot, talán sejtvén, hogy ők is benne élnek (ahogyan mi is).
Népszava
A rémült balos nyugdíjasok megnyugtatására szakosodott lap rezignált tömörséggel tudatja: "magas részvétel, egyértelmű igenek". Azért a jobb szemű olvasók észreveszik a lap tetején az apró betűket is: "Várkonyi Tibor: Sem Gyurcsányt, sem kormányát, sem a koalíciót nem rendíti meg, hogy a három >>igen<< kerekedett felül". Na még szerencse... Azt még vegyük észre, hogy a bölcs szerző idézőjelbe teszi az "igen"-t, jelezvén (ha nem egyértelmű), hogy ez is a gaz Orbán szemfényvesztése, mert igazából nyilvánhogy a jövőnkre mondtunk nemet... Ezeken kívül még viszonylag nagy betűkkel látjuk a megoldást: "Bátrabban nyitni az új felé". Ja nem, bocs - ezt egy építész mondta (az építészetről tudniilik).
A címlapon idézik Gyurcsányt ("ez nem a baloldal veresége [ekkor Joli néni szíve újra a normálisra lassult] ez egy számító, önző politikai szándék pillanatnyi sikere" [és Joli néni szívét újra eltölti a gyűlölettel vegyes harag]),Orbánt (egy ritka szar fotó kíséretében), Kókát ("a vártnál többen szavaztak nemmel" - éljen a szadesz...), és Dávid Ibolyát.
A második oldalon megtudjuk, hogy mi lesz ezután: "Folytatni a reformpolitikát", itt kiderül, hogy ők is találtak házipolitológust, aki megmondja a tutit: "nem bomlik fel a kormány" - fanfár, üdvrivalgás.
Eztán terjedelmes cikkben újra leírják, amiket eddig, a végszót Dávid Ibolya kapja, aki miután Gyurcsánynak is odacsap, így fejezi be: a Fidesznek "hisztériakeltés helyett a megoldásokat kell keresni".
A rendőrök mozgósításának indokáról röviden e cím alatt emlékeznek meg: "feszült volt a hangulat a téren". Mondanom sem kell, a Hírlap meg végiggúnyolódta a túlzott mozgósítást. Éljen az objektivitás.
"A szívem igent, az eszem nemet mond". Na nem nekem, hanem egy utcaemberének, akinek mondandójából a cikk címe is lett, de kapunk igen-szavazókat is, mérsékelt iróniával bemutatva.
A vélemény-rovatban a már említett Várkonyi féltő szerettel inti a kormányt: "Roppant nagy a tét", szóval csak ügyesen, fiúk. Veress Jenő a Hírlap-főszerk cikkéhez hasonló színvonalban, csak épp a fájdalomtól könnyes szemmel kalimpál a jobbos média felé, mondván, hogy kampánycsendet sértettek. Ahá, hát ezért nyertek az igenek, minden világos.
Magyar Nemzet
Pöpec grafikonokkal, és meghunyászkodó Gyurcsány Ferenccel fogad minket a Nemzet a címlapon: "Megrendítő csapás a koalícióra", és a rövid cikkben teljes objektivitással összegzik a tegnapot, bár azért az utolsó bekezdésben fennhagyják a hangsúlyt: "a demonstrációra érkezőket [ti. a kb. "500" embert Vértanúk terén] rohamrendőrök igazoltatták."
A második oldalon még több örömöt lelhet a jobbos olvasó: Orbán és Gyurcsány idézetekkel bizonyítják be előbbiről, hogy nagy államférfi, utóbbiról, hogy tudatzavaros paprikajancsi (mondjuk ebben azért lehet valami).
De ácsi, valami nem stimmel: a Népszava szerint négyen haltak meg, a Nemzet szerint csak hárman. Valaki időközben feléledt? Ez magyarázatért kiált...
Azért a Nemzet is talál egy politológust, aki kifejti, hogy legitimációs válság közelg, de ezen kívül elég kevés a feltűnő pofon a baloldal felé, itt a zárszó Sólyomé: "Le kell vonni a következtetést.", és Dávid Ibolya is csak annyit mond, hogy pótolni kell a kiesett pénzeket.
A negyedik oldalon megláthatjuk, milyen szánalmasak is a balos jászapáti nyugdíjasok (meg Soltész Rezső) - a hangnem lesajnáló, de egyáltalán nem uszít a balosok ellen - újabb kellemes meglepetés.
Na de lapozzunk, végre-végre itt a vélemény rovat, ahol a langyos petting után csak jön az akció, kap a pofájára Gyurcsány keményen - Körmendy Zsuzsanna annyira belefeledkezik örömébe, hogy még a "szocialista erotika" szürreális képét is felfesti nekünk egy megjegyzésében.
Seszták Ágnes saját elmebajáról is képet alkot, midőn Gyurcsányét mutatja be, de sebaj, így legalább eljött az idő, amikor a Magyar Nemzet patinás lapjain nyomtatásban áll: "húzzatok már a picsába, bassza meg".
Ezután Szerető Szabolcs a szerkesztőségi cikkben visszaránt minket a helyzet által megkövetelt pátoszba ("felemelő, magasztos, ünnepi pillanat volt a tegnapi háromigenes népszavazás..."), de egy ily kimagasló újságíróhoz méltó bravúros szóvirág ("kimagaslóan magasnak tekinthető...") után azt is megtudjuk, hogy "a kormány illegitim", és a gyurcsányi "kalandorpolitika" újabb fejezete következik, ha nem leszünk résen.
Ámen.
Népszabadság
"Rekordrészvétel három igennel" - minimalista címlap négy flekkel, de azért ott a nyugtató alcím: "Gyurcsány: A reformok folytatódnak". A címlapon közlik még az olvasóval, hogy a "három igen" (ők is külön idézőjelbe teszik) várható volt (és tényleg, mindenkinek kész publikációi voltak). Ők az egyetlenek, akik címlapon idézik Tarlós Istvánt (ha ezzel hitelteleníteni akarják a mondandót, számomra sikeres), aki szerint a nép politikai ítéletet is mondott. Sikerül azokat a szavakat is leírni (nem lehetett könnyű), hogy "vereséget szenvedett a Fidesz" - mármint Gyurcsány szerint, és annyiban, hogy a kormányt ezzel nem lehet elkergetni. Nem mellékes kitételek... Végül egy rövid bekezdés a rendőri készenlétről, ám ők szólnak arról, hogy a csúnya tüntetők "a miniszterelnök és kormánya azonnali távozását követelték."
A második oldalon egy feltörekvő publicista írása böki ki meglepett szemünket: nem tévedés, Pelczné Gáll Ildikó ír többek között egy "csúnya kampánycsendsértésről": a kitudjamelyik helyi képújság szadeszes reklámokat adott le. Újabb ok, ami miatt ily fantasztikus eredményt értek el a nemek... Azért az milyen lenne, ha Lendvai Ildi publikálna a Magyar Nemzetbe?
Hopp, a népszabi szerint csak kétszázan vannak a Vértanúk téri ötszázak. A hír felett itt is ritka hülye fejjel "mosolyog" ránk Viktor - nem lehetett könnyű ilyen rossz képet csinálni róla, azonban ezt is alulmúlja a Horányi Özsébről (kövezzenek meg, de nekem most esett le, hogy ez egy férfinév) készített kép.
Mert a következő oldal a véleményeké - egyetemi tanárokat, történészt és Babarczy Esztert kérdezték. Az ellenpont itt Horányi, a többiek megcirógatják Gyurcsány pofiját (Ripp Zoltán és Horváth Csaba), vagy csak objektív tényeket írnak le (Babarczy szociológiázik, Fésüs László meg keserg az egyetemétől kieső pénz miatt).
Az álláspontban Nagy N. Péter kevés sikerrel igyekszik magyarázni a bizonyítványt (mondván, "a józan népi önzés" szavazatai nem feltétlenül Orbán mellettiek), Révész Sándor sokkal meggyőzőbb, amikor a politikai vitakultúra redukálódását veti fel, érdemes elolvasni. Révész a következő oldalon gyorsan visszaszürkül: szemét állatok vagytok, Fideszesek, bezzeg ti, ti nem hagytátok anno nekünk, hogy végigvigyünk egy népszavazást (az MSZP 2001-es, sikeresen meggátolt népszavazási akciójának sztoriját sírja el). Ugyanitt egy szurkálódósnak szánt (bár ahhoz képest nem is annyira erőltetett) beszámoló a Fidesz "ünnepléséről", hát ettől sem leszünk okosabbak, de az intellektulális fölényünket sugallja - hinnye, adjunk neki fél oldalt, két kurva nagy képpel meg is van!
S lám, itt bővebben kifejtik a Fideszes szavazóbiztos megütésének ügyét, amire persze a Hírlap meg a Nemzet örömmel lecsapott: a Népszabadság szerint a biztost maszoposnak hitte. Hahaha.
Hát ennyit a nyomtatott médiáról. Már csak az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán elfogulatlan tájékoztatásra. Igény nemigen.
