Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Véleményeim...

„Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.” - Dr. House

Friss topikok

  • Lilo: Kocsis L. Mihály cikke egyszerűen elképesztő! Aki képes ilyen cikket megírni, ne nevezze magát újs... (2008.03.12. 17:04) A sajtó is voksolt
  • Toth Anna: Kedves Vitray Úr! Én csak elismeréssel tudok Önröl beszélni talán aki kritizálja az nem tudja, hog... (2007.12.22. 21:44) Fontos, hogy itt vagyok - Vitray Tamás
  • e-Vita: Hát, nem szivesen mondom, de úgy néz ki, hogy igazad lehet. Én még ilyen fokú, értelmetlen, indoko... (2007.12.07. 09:59) Diktatúra!
  • dap: Kedves lilllaa! Felvetésedre reagálva legalább leírhatom, amit a cikkbe anno még akartam, de akkor... (2007.10.26. 22:57) Cooladagolás
  • Munchausen: Azért hiányoltam az "Így is jó"-t, mostan különösen aktuális megint. (2007.05.29. 08:46) Képriport - Zorán koncert a BS-ben

Könyvismertető - Leonard Cohen: Szépséges lúzerek

2008.11.02. 19:20 dap

Bár itthon közel sem olyan népszerű, mint Európa északi országaiban, talán mint zeneszerző-énekes, ismerősnek tetszhet Leonard Cohen neve a blogra tévedőknek is. A kanadai ikon emellett verseket, és két regényt is írt, utóbbiak közül a későbbi akadt nemrég a kezembe. (Az 1963-as Kedvenc játék címűnek még gimis koromban futottam neki, de az elbeszélés módja és naturalizmusa miatt nem bírtam végigolvasni.)
A Szépséges lúzerek (érti valaki, hogy miért nem lehetett volna veszteseknek fordítani?) 1966-ban, a fülszöveg szerint Cohen drogmámorában született, és ezt már az első tíz oldal elolvasása után habozás nélkül kész voltam elhinni, kell némi gyomor a nagyon-nagyon durva részletekben gazdag könyvhöz.
Műfaja szerint ez egy posztmodern kísérleti regény (vagy inkább pre-posztmodern?) - rengeteg szabad asszociáció, rengeteg provokáció, ijesztő naturalizmus, excentrikusság, összevissza gabalyodó idősíkok, terek és személyiségek, drogos utalások, és a végtelenségig folytathatnám a felsorolást - olykor már azon gondolkoztam, hogy érdemes-e egyáltalán elgondolkozni a regényen, vagy többre megyünk, ha benyomások szintjén fogadjuk be.
A történet középpontjában három (vagy kettő? vagy négy?) szereplő áll: az elbeszélő, illetve annak férfi- és nőszerelme. A regény három könyvből áll: ebből csak az elsőben jut szóhoz az elbeszélő - a második egy neki szóló levél a bizonyos férfiszerelmétől, a harmadik pedig egy rövid lezáró rész (az alcíme szerint "epilógus harmadik személyben", de a katarktikus befejező jelenetet némileg átérelmező zárlatban mégis megjelenik egy elbeszélői én, ami talán az addigi összes értelmezési síkot egyesíti.
A főszereplő egy antropológus, aki egy indiánlány, Kateri Tekakwitha (a képen), életét, megtérését, és halála utáni csodatételeit kutatja, miközben a felesége halálával kezdődő események láncolata miatt saját élete roncsokban hever, és egyre több párhuzamot fedez fel halott felesége és az indiánlány között [nem, nem az a végkifejlet, hogy kiderül, hogy igazából ugyanazok], a Tekakwitha életének megértése iránti vágy pedig egyre inkább egy furcsa szexuális bírvággyá alakul. Eközben ott lebeg még a férfiszerelmének figurája is, aki afféle tanítómesterként távollétében (holtában?) is iránytű az antropológus életében.
A könyvben megjelenő három- (plusz egy-) féle mitológiához (az indián, a zsidó, a keresztény, és negyedikként az ógörög kultúra) történő ambivalens viszonyulás a cselekményt és a lelki folyamatokat is meghatározza (vagy legalábbis illusztrálja), mindhárom korlátozott igazságtartalmúként tűnik fel - az ógörög utalások inkább értelmezési keretként funkcionálnak.
Biztos, hogy a regény főhőse nem véletlenül egy humán tudós - olvasás folyton az járt a fejemben, hogy beszívott bölcsészek, akik Heideggerrel akarják megváltani a világot, társalgásának kitűnő alapja lehetne egy-egy fejezet, illetve a könyv maga - a stílus, a téma és a kifejezésmód is erre játszik rá, bár talán épp ennek a kultúrkörnek a kilátástalan léthelyzete villáglik ki legegyértelműbben a regényből.
Végezetül egy, a magyar fordításban is angolul hagyott részletet idéznék, amely közel sem azt jelenti, aminek látszik (a második könyvben a fiktív levél szerzője lábjegyzeteli a címzett elbeszélő én számára, de akit ez a magyarázat érdekel, olvassa el a könyvet).

"F. INVOKÁCIÓJA A TÖRTÉNELEMHEZ KÖZBÜLSŐ STÍLBEN

History is a Scabbie Point
for putting Cash to sleep
Shooting up the Peanut Shit
Of all we need to keep."

Szólj hozzá!

Címkék: könyv leonard cohen cohen szépséges lúzerek

A bejegyzés trackback címe:

https://davel.blog.hu/api/trackback/id/tr32746055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.