Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Véleményeim...

„Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.” - Dr. House

Friss topikok

  • Lilo: Kocsis L. Mihály cikke egyszerűen elképesztő! Aki képes ilyen cikket megírni, ne nevezze magát újs... (2008.03.12. 17:04) A sajtó is voksolt
  • Toth Anna: Kedves Vitray Úr! Én csak elismeréssel tudok Önröl beszélni talán aki kritizálja az nem tudja, hog... (2007.12.22. 21:44) Fontos, hogy itt vagyok - Vitray Tamás
  • e-Vita: Hát, nem szivesen mondom, de úgy néz ki, hogy igazad lehet. Én még ilyen fokú, értelmetlen, indoko... (2007.12.07. 09:59) Diktatúra!
  • dap: Kedves lilllaa! Felvetésedre reagálva legalább leírhatom, amit a cikkbe anno még akartam, de akkor... (2007.10.26. 22:57) Cooladagolás
  • Munchausen: Azért hiányoltam az "Így is jó"-t, mostan különösen aktuális megint. (2007.05.29. 08:46) Képriport - Zorán koncert a BS-ben

M.A. Numminen - a zene filozófiája

2010.11.06. 17:24 dap

(a poszt bővített és aktualizált változata az északország blogon található)

A következőkben az 1940-ben a finnországi Someroban született, elképesztő szerteágazó pályafutású énekes-gitáros-dalszerzőt, Mauri Anteo Numminent mutatom be, aki egész életét a publikum meglepésére és provokálására tette fel, éppen ezért az őt felületesen ismerők csak egy vásári mutatványosként tekintenek rá, holott ennél nyilvánvalóan sokkal több. Védjegyének számít a totálisan éneklésre alkalmatlan hangja (fellengzősebben, de talán kifejezőbben mondva idioszinkratikus éneklési stílusa, amellyel végletesen eltérő zenei/érzelmi/értelmi szinteket kapcsol össze). Noha a pletykák szerint csak fogadásból kezdett el énekelni (ugratták, hogy túl rossz a hangja ahhoz, hogy karriert csináljon), ez a stílus több mint az útkeresés szerencsés véletjenjeinek összjátéka (nem véletlenül kíséri ötvenéves pályafutását), nagyon is tudatos művészi irány. Egyetemi tanulmányai során tanult filozófiát, nyelvészetet, diplomát szerzett szociológiából (szakterülete a szociolingvisztika), ötvenéves korában fejezte be a finn szleng tanulmányozásáról szóló könyvét. A nyolcvanas években még egy nagyon izgalmasnak tűnő szociológiai/kultúrantropológiai tanulmánykötete is megjelent a finn népi kocsmákról (ahol csak 4,5%-os sört lehetett kapni) és az alkoholpolitika fejlődéséről, ez 2003-ban lefordították németre, itt olvasható a könyvről egy hosszabb írás németül.

De inkább térjünk át zenei pályafutásának (nagyon felszínes és hiányos, például szót sem ejtek Shcubert-átértelmezéseiről, az általa komponált operáról és sok másról) áttekintésére: filozófiai-lingvisztikai érdeklődése, és nagyon is intelligens humora abból is látszik, hogy egy egész albumot szentelt Wittgenstein szövegeinek éneklésére (1989-ben jelentette meg a The Wittgenstein Suite című lemezét, amit 1990-ben a Routledge is elkezdett terjeszteni). Az egyik, azon a lemezen megjelent dalból 1993-ban Claes Olsson rendezésével klip is készült, érdemes kattintani a linkre, egészen egyedülálló dal: Wovon man nicht sprechen kann (az énekhang felvétele 1967-es, a turkui egyetem kávézójában rögzítették). 

Miután Numminen az Elektromos Kvartett (Sähkökvartetti) nevű formációjával a ‘60-as évek elején megalapította a finn elektronikus zenét, a ‘60-as évek végére már egy underground rock és -művészeti formációban találta magát, akikkel az akkori konzervatív társadalmat nagyon sikeresen ki is borította. Csapatuk neve Suomen Talvisota 1939-1940 (Finn téli háború 1939-1940) volt, amiben rockzenészek mellett egyéb alternatív művészek is részt vettek és álnéven működtek. Finnországszerte “underground eseményeket” szerveztek, amelyek során felolvasásokat tartottak, zenéltek és kísérleti kisfilmeket vetítettek (egyik botrányuk ezzel kapcsolatos: egy maszturbáló férfiról szóló kisfilm hatására elájult egy nő a közönség soraiban, a csoportot ki is tiltották Ouluból, ahol az esemény zajlott), majd két tévéfellépésük után gyorsan onnan is letiltották őket. Hogy képet kapjunk a formáció zenei világáról, érdemes meghallgatni Tehtaan vahtimestari (gyári portás) című dalukat, meg kell azonban jegyezni, hogy a dalok többségét inkább szövegíróként, nem énekesként jegyezte Numminen. A zenekar talán leghíresebb száma a híres politikust gúnyoló Kekkonen-rock volt, amelyet azóta, kis változtatásokkal, Numminen is repertoárján tart. Egyetlen lemezük (Underground Rock címmel) 1970-ben jelent meg, de ekkor Numminen már a Neorusztikus Jazz-zenekar (Uusrahvaanomainen Jatsiorkesteri) megalapításával foglalkozott, ami azóta is működik, bár manapság Numminen általában a ‘77 óta zenekari tag zongorista-harmonikás Pedro Hietanen kíséretével kettesben koncertezik.

Numminen a ‘70-es években egy teljesen más irányba is elindult, ahol azóta szintén töretlen a sikere:  egy rádiós ismerőse hatására felfedezte a gyerekeknek szóló zene lehetőségeit, ahol képzelete és humorérzéke még szabadabban tud szárnyalni.A ‘80-as évek óta állandó társával rendszeresen adnak gyerekeknek szóló koncerteket is, amelyek során Pedro Hietanen cicának öltözve (egy Pommi nevű figurát megtestesítve), míg Numminen nyuszikosztümben (Gommiként) zenél. Amilyen furcsa és bizarr első látásra ez a duó, annyira szeretik a kis- (és nem annyira kis) gyerekek. A Gommi ja Pommi duónak sajnos elég kevés felvétele hozzáférhető a neten, de érdemes belehallgatni a Kumipallo (gumilabda) című dalba (ez 1985-ben jelent meg először, és egyébként).

Már ennyiből is látszik, mennyire ötletes és sokszínű figura Numminen, de 1995-ös projektje talán még az őt ismerőket is meglepte: megjelentetett ugyanis egy albumot Numminen Goes Tech-No címmel, amelyben a kornak megfelelő színvonalú, de hihetetlen (ön-)iróniával átitatott tuctuc-popzenét játszott. Erről az albumról a legnagyobb sikert a Yes Sir, I Can Boogie feldolgozása futotta be (nagyrészt azért, mert német verzió is készült belőle), a linken is látható klipet szintén Claes Olsson rendezte. Az elektronikus zenétől, amely kezdetek óta kíséri pályafutását, azóta sem távolodott el - a Numminennel való közös zenélésen kívül kevéssé ismert DJ Sane-nek állt össze az utóbbi időben, hogy olyan produkciókat szólaltassanak meg, mint például a Mini & Maxxxi című dal.

M.A. Numminen a mai napig aktív, legutóbbi turnéján filmet is forgattak róla, ami 2012-ben került a mozikba, a trailer meg is tekinthető, és csöppet sem meglepő, hogy angol felirattal is hozzáférhető. Numminen ugyanis a multikulturalizmus maga: a finn mellett rengeteget énekel svédül (egy időben népszerűbb volt Svédországban, mint hazájában, pár éven át ott is élt, de a honvágy végül hazahívta), mint láttuk, németül (nemrég például Heine-verseket zenésített meg), angolul (egy nagyon aranyos angol nyelvű klipje A Nyulak Jogainak Egyetemes Nyilatkozata), de vannak felvételei eszperantóul és oroszul is.

Életének mottójául talán egy vele 2000-ben készített interjú zárómondata is szolgálhatna, a ma már hetvenéves művész így válaszolt az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy miért nem kap támogatást filmtervjeinek elkészítésére: Boy I’m glad if the critics still get annoyed by the sixty-year-old Numminen.

(források: wikipedia és a facebook-os rajongói oldal)

Szólj hozzá!

Címkék: zene underground finn m.a. numminen

A bejegyzés trackback címe:

https://davel.blog.hu/api/trackback/id/tr632428762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.