"Ismert lelki bajra írt
Aztán hátrament és sírt
Aztán mégis továbbírt
A titok érintésre nyílt"
Sztevanovity Dusán:
Cím nélkül
Valószínűleg csak a legelvakultabb rajongók jöttek rá a cím alapján, miről is fog szólni ez a bejegyzés: bizony, a hírdömping lecsengett, persze kihagyhatatlanul elpufogtatva (ettől még persze mindez stílusos) a már-már szállóigét: "Így megy ez."
Kurt Vonnegut is elhagyta ezt a Földet, ki tudja már, merre van... A nekrológtól ezek után inkább megkímélem az olvasót, hiszen Vonnegut művei örökre megmaradnak (és így ő maga is - a rezzenetlen fénysugár nem húny ki), már csak annak kell szorítani, hogy olvasó is legyen hozzá...
Hanem ennek kapcsán hadd mutassak egy érdekességet: először is íme a link, amely, minthogy a bejegyzés írásának isőpontjában még nem tartalmazza a halálhírt, még érdekesebb számunkra, bár kíváncsi vagyok, hogy a szomorú esemény miként befolyásolja a statisztikkát - idővel ki fog derülni, de éppen ezért leírom, mit is lehet így 2007 áprilisában látni a Google keresési trendeket bemutató oldalán, Vonnegut címszónál: a legtöbben a "Vonnegut" betűsorra városok szerint Budapesten, országok szerint Magyarországon kerestek, Budapest mögött amerikai (főleg egyetemi) városok sorakoznak, az országok között pedig még Észtország is beelőzi a jenkiket. Nem lehet nem észrevenni, hogy a kevés kakukktojástól eltekintve (természetesen az USA, de a különböző rangsorokban még ott van Kanada és Norvégia is) csupa-csupa kelet-(közép-)európai és/vagy volt szocialista állam tartózkodik. Miért is lehet ez? Talán leginkább azért, mert Vonnegut a kapitalizmus kritikáját öntötte szépirodalmi formába, azét a kapitalizmusét, ami ezen régiókba "figyelmeztetés nélkül" tört be, és általában csalódást okozott. Ez a (főleg értelmiségi) kiábrándulás (aminek lecsapódása ezer helyen megfigyelhető, például Dusán egy másik szövegében: "Mire valóra vált az álmunk/ És megnyílt minden út/ A lábunk sajgott, és esett, és dörgött, és fújt") vezethetett Vonnegut kultiválásához, hiszen fekete humorával mégiscsak emészthetővé tudta tenni az álmok valóra válásának elmaradását, vele együtt nevethettük-nevethetjük ki saját helyzetünk reménytelenségét. Ezzel Amerikában csak szűk szubkultúrákhoz érhetett el Vonnegut (a rendszerkritika amúgy sem túl kanonizált az Egyesült Államokban...), eközben itt az összes értelmiségi körben megtalálhatók a Vonnegut-rajongók, s ez éppen amiatt van, mert míg Nyugaton a keserű felismerés élményét kapja az olvasó, itt a kiábrándultságban jó táptalajra lelhetett ez a fajta lemondó, fekete humor, és nem mellesleg nem nagyon kellett valamiféle mainstreamel szembemenni.
UPDATE ápr. 30. Látta valaki a a tegnapi (ápr. 29.) A'la Carte-ot a kötzévén? Ugyanezt mondta Pesty (Feketedoboz) László a rendszerváltásról. "Anyám, nem ilyen lovat akartam."
Vonnegut rezzenetlen fénysugara mindenesetre örökre ittmarad, hogy fényében ferde szemmel és derűs lélekkel láthassuk be az élet értelmetlenségét. Így megy ez.
