Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Véleményeim...

„Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.” - Dr. House

Friss topikok

  • Lilo: Kocsis L. Mihály cikke egyszerűen elképesztő! Aki képes ilyen cikket megírni, ne nevezze magát újs... (2008.03.12. 17:04) A sajtó is voksolt
  • Toth Anna: Kedves Vitray Úr! Én csak elismeréssel tudok Önröl beszélni talán aki kritizálja az nem tudja, hog... (2007.12.22. 21:44) Fontos, hogy itt vagyok - Vitray Tamás
  • e-Vita: Hát, nem szivesen mondom, de úgy néz ki, hogy igazad lehet. Én még ilyen fokú, értelmetlen, indoko... (2007.12.07. 09:59) Diktatúra!
  • dap: Kedves lilllaa! Felvetésedre reagálva legalább leírhatom, amit a cikkbe anno még akartam, de akkor... (2007.10.26. 22:57) Cooladagolás
  • Munchausen: Azért hiányoltam az "Így is jó"-t, mostan különösen aktuális megint. (2007.05.29. 08:46) Képriport - Zorán koncert a BS-ben

Monolit

2009.12.03. 22:42 dap

Kristina Norman Monolith című filmét láttam ma (itt megtkinthető), ennek kapcsán írok a filmről és az észtországi oroszok helyzetéről pár szót.

Kristina Norman személye azért is érdekes, mert a hölgy félig észt, félig orosz származású, és azon nagyon kevés, a nyugat-európai színterekre is eljutó művész egyike (ha nem az egyetlen), aki az észtországi oroszokkal foglalkozik. Észtországban körülbelül 25% az orosz kisebbség aránya (Tallinnban, a fővárosban 40%), és az együttélés rengeteg konfliktussal terhelt, hiszen az oroszok nagyrésze nem beszéli a nyelvet, ezért viszont páriaként élnek Észtországban, az állampolgársághoz vizsgát kellene tenniük, így legtöbbjüknek útlevele sincs, Oroszország pedig csak azokat fogadta be, akiknek volt rokonuk az anyácskában.

Ez az észt-orosz művész csinálta a rövidfilmet a tallinni orosz háborús emlékmű, a bronzkatona áthelyezése (ami a később győztes jobboldali párt kampányának egyik központi eleme volt, jól kihasználva az Észtországban is fellángolt nacionalizmust - a képen a régi helyén látható, azóta a belvárostól két és fél kilométerre, egy külvárosi temetőbe helyezték)  miatt kitört zavargásokról, a 2007 áprilisi "bronzéjszakáról".

A film fikciós, sok footage felhasználásával és, a címből is sejthetően, rengeteg utalással az Űrodüsszeia 2001-re, pl. Ligeti György zenéje is felcsendül) Ez indította meg tulajdonképpen a társadalmi párbeszédet az ügyben, ugyanis nevezték a Velencei Biennálé észt pavilonjába 2007-ben, a döntést nagy felháborodás övezte, de ennek következtében végre az utcai harcokon túlmenő reflexiók is születtek.

Egyébként a hölgy egyik idei projektje az volt májusban, hogy az orosz győzelem napján (az észtországi megemlékezéseket a bronzkatona régi helyén tartották az oroszok, az áthelyezéssel ezt a belvárosi helyet akarta deszakralizálni a kormány, inkább kevesebb, mint több sikerrel, mert sok orosz továbbra is oda járt ünnepelni) a szobor egy teljes nagyságú, aranyból kiöntött mását a régi helyére állította, persze az nem maradt sokáig ott, és Normant is bevitte a rendőrség. A szobor azóta a helyi modern művészetek múzeumában van kiállítva.

 

Szólj hozzá!

Címkék: film észtország monolith kristina norman

A bejegyzés trackback címe:

https://davel.blog.hu/api/trackback/id/tr91572527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása